Sose vedd magadra...
Bori lányom, aki már 6 éves lesz szeptemberben és iskolába megy, megkérdezte, mit csinálok. Épp blogot írtam. az újba, illetve az újabba, ami a mostani, megváltozott életünket rögzíti.
Megpróbáltam elmagyarázni neki, hogy ez egy napló, amit mindenki elérhet, és követheti az életünk történéseit. Olyan, mikor ő beírja, hogy farmorama és megjelenik a farmja.
Megkerestem neki a bejegyzést, ami a születésekor készült (2005. szeptember 26.).
Rájöttem, hogy ezt a blogot, aminek a sablonján Pali annyit dolgozott, nem kellene csak úgy elhagyni. Vagy legalábbis valamilyen más formában rögzíteni. Hiszen a sok zöldség mellett értékes dolgok is vannak benne.
Talán egyszer kinyomtatom és csinálok belőle egy könyvet.
ezt pokroc írta.
A vegen meg kitorlik a blogom, ha nem irok bele
ezt pokroc írta.
Nemsokára hat éve lesz, hogy blogot írok. Az elején terápiás célja volt, majd később gondolatközlő eszközzé vált.
Az elején próbáltam a virtuális világon keresztül valódi ismerősöket keresni és párat találtam is. Ma már csak különleges esetben teszem ezt. Nem azért, mert nem akarok új embereket megismerni, de most máshol van a hangsúly. Nem olvasom mások blogjait sem. Csak azokat, amikhez már személyes élmény is köt. Azok közül is csak párat. Nem vagyok benne a "blog" közéletben. Csak terápiás céllal írok továbbra is.
Kivéve a másik blog.
Az populárisabb, többen ismerik. Sokakat érdekel. Célja a kalandok elmesélése. Néha terápiás. Néha impressziók leírása. Sokszor, nagyon sokszor kényszer. De a család kedvéért "rendesen" kell vezetni. Mindenkinek örülök, mindenkinek válaszolok, aki épkézláb levelet ír, vagy épkézláb kárdést tesz fel. Az ehhez a bloghoz tartozó email már régen megszűnt. És előtte sem olvastam évekig. Sajna.
Hogy mit akarok ebből kihozni?
Nem találkozom más bloggerrel először a házamban. Csak kivételes esetben. Semmiképpen sem akkor, amikor jó barátaim vannak itt, akikkel személyes dolgokról beszélgetünk. Szégyellős vagyok, igen. A helyszín legyen az Állatkert vagy egy kávézó. De most, amikor az évi két hazalátogatás alatt a személyes és nem virtuális barátainkra sincs időnk, ez nem a legjobb alkalom.
ezt pokroc írta.
Ha ahelyett, hogy a fiam ma centivel hosszat mért az iskolában mondjuk azt írnám meg, hogy ma behívott a főnök és mondta, hogy megint elmennek emberek, de örüljek mert én nem leszek köztük, akkor minimum öt levelet és 10 skype hívást kapnánk másnap, mert a rokonaink halálra rémülnének. Ezt nem írhatom meg. Még nem.
ezt pokroc írta.
Persze nem most jottem le a falvedorol, tudom, hogy sokkal tobb buli van, mint amennyire minket meghivnak es persze a magyarazkodasokon is atlatok. Persze biztos mi is hibasak vagyunk abban, hogy csak a helyi magyaroknak egy reszeben van meg az osszetartas, amibe mi csak reszben tartozunk bele. En nem vagyok sertodos, mert sok mindent megeltem, csak picit es azt sem hosszu ideig. Itt vagyunk tavol az otthonunktol, nem engedhetjuk meg magunknak, hogy haragot tartsunk. Remelem az egyetlen ok a gyerekeink szama es a mas elethelyzet, mert akkor konnyen meg tudja oldani a dolgot pl. egy buli, amit majd mi rendezunk, ha vegre lesz egy nagyobb lakasunk. Es biztos nem fogok senkit sem kihagyni, meg azt sem, akinek a nyafogasat nem annyira birom, meg vele is szivesen beszelgetek, mert sajnalom, hogy depresszios.
ezt pokroc írta.
A hugom ma a szemembe mondta, hogy nincs mire használnia a számítógépet és hogy az lesz az utolsó, amit venni fog. Nincs mire, persze. Végülis csak két testvére él külföldön már majd egy éve (a másik csak élt). Kb. két-három hónaponta tudunk is beszélni skype-on, amikor éppen anyuéknál vannak és a szigorúan megtervezett napirendjébe beleférünk.
Ilyenkor nagyon, nagyon nehéz nem borítani a bilit amiben már sok-sok éve gyűlik az anyag. Kb. gyerekkorunk óta. Sosem értettem meg, hogy miért dobálja ki a fiókomból a zoknijaimat, miért szárítja a haját az államvizsgám előtt este 11-kor az ajtóm előtt és hogy miért kell neki a pasim, akivel szakítottam, de még nem tudtam túltenni magam rajta. Persze az ilyeneket el kell felejteni és el is felejteném, he nem kapnám meg az apró fullánkokat minduntalan. És ha skype-olunk is csak hallgatom a kis életüket, hogy voltak a játszótéren és hogy mit főzött ma. A mi életünk nem igazán érdekli és nyaralni sem Norvégiába, hanem inkább Görögországba mennek természetesen.
De semmi értelme nincs borítani, és akinek a legnagyobb fájdalmat okoznánk, az anyu. Anyu körül annyi testvérgyűlölet volt és ezért annyit szívott egész életében, hogy a bolhát is elefántnak nézi és rettenetesen szenved miatta. Én szeretem anyut annyira, hogy a hugommal bármi áron is, de jóban vagyok, és a védőnői agymosáson átesett homokozói anyuka megjegyzéseit elengedem a fülem mellett (bocsánat attól, aki ezt magára veszi, mert vannak jó védőnők is, de van egy típus, aki olyan dolgokat szuggerál az emberekbe, amik nem ebből a világból valóak).
Emellett tudom, hogy anyu biztosan vette a magjegyzést, mert ott volt és most ugyanúgy szenved otthon.
A másik hugom viszont épp most ment el és két és fél hétig kiválóan megvoltunk:-) Pedig ebbe az alig több, mint 50 m2-be voltunk összezárva, különösen ők kaptak sokat: egy fiatal pár gyerek nélkül, aki beköltözik egy háromgyerekes családba... Sok mindent megtudtam e tesómról, akitől akkor költöztem külön, mikor még csak kicsit volt idősebb, mint NagyB. A hetenkénti néhány órás találkozás és néhány együtt nyaralás nem volt olyan tömény, mint ez a két és fél hét.
Érdekes, anyósomról is itt Kristiansandban a fekete fotelunkban ülve tudtam meg, hogy versenyszerűen tornázott és hogy miket ért el. Pedig nyolc évig együtt laktunk, de otthon mindig felállt, elszaladt mosogatni, pakolni ezt-azt csinálni, nem volt idő sokat beszélgetni.
ezt pokroc írta.
Bizarr dolog, mikor anyukad egy monitoron vesz reszt a szulinapi unnepsegen. Nem tudjuk, hogy oruljunk vagy sirjunk..
ezt pokroc írta.
Kaptunk otthonrol toltott kaposztat, babfozeleket es koromporkoltet. Fangnak volt szulinapja es anyukaja kuldte neki. A koromporkoltet kulon szeretettel. Egyszer ettunk a toltottkaposztabol es egy napig szenvedtunk utana. Fel voltunk fujodva, mint a lufi. Tesomek, akik hoztak a kajat, mindmegettek. Az o gyomruk nem volt felfujodva. T. azert a koromporkoltbol is evett egyszer. A babfozelekhez hozza sem mertunk nyulni.
Anyukaja kerdezte, hogy kisfiam, fogy az etel? Persze, mondta o. Nem akarja megbantani.
De legkozelebb pulykasultet fog kerni, az biztos.
ezt pokroc írta.
Mar vagy ket honapja az elozo negativ bejegyzes all itt. Pedig az csak egy hangulat vot. Masik blogomban mar buktam nagyot az ilyen hangulatok leirasan, de itt ezt megengedhetem magamnak.
Pedig sok-sok ebbe a blogba valo bejegyzes lett volna a nyaron, de ido nem volt ra, hogy leirjam. Vagy eppen alkalom.
ezt pokroc írta.
Utalom azt a rohadt blogot.
Barmit irok, mindig ott van a kisordog, hogy ki mikor mit gondol be moge. Es akkor ott van a vegen a nagy semmi, valami tajleirasfele. Es kenyszeru dokumentalas, anyu kalandjai, aki viszont nem akarja, hogy irjak rola, mama kalandjai, akirol meg minden mozdulatat akarjak tudni a baratnoi.
Egyaltalan nincs kedvem hozza.
Persze T. meg sem mozdul, ahelyett, hogy az anyukajaval beszelgetne estenkent, olvas. En szoktam vele beszelgetni. Persze azert varta ot, az latszodott, de este azert inkabb megiscsak olvas. es szamitogapat szerel, amihez veszi rakasra a meregdraga norveg hardwert. Az egyik nem jo, ja, bocs, veszunk egy masikat. Persze az en szamlamrol, amihez van tarskartyaja. Nekem nincs az o szamlajahoz tarskartyam. En egy ketszaz koronas cipon is orakat gondolkodok. Vicces, hogy nalunk forditva van, a kollegaim mindig panaszkodnak, hogy a feleseguk kolti a penzt a szamlajukrol a sajat kartyajaval erre en is elkezdek panaszkodni hogy a ferjem is ugyanezt teszi az en szamlammal. Erre mindig meglepett csond tamad. Azt nem mondom, hogy azert mindig megkapom, hogy sokat koltok. Ez maganugy (De azert jolesett, hogy kedves baratunk engem kuldott felugyelni a feleseget, mikor egyedul ment vasarolni. Le is beszeltem nehany dologrol:-).
Negativ vagyok azert is mert megigertem, hogy beadok egy palyazatot es erzem, hogy nem fog jol eslulni. Legyek cimzetes tanero valahol ugy hogy nem is vagyok ott. Na ez igy nem fog mukodni. Meg jo, hogy kedves blogger lelki tarsam abban a varosban lakik, igy nem nagy megeroltetes a kenyszer-lemenes.
ezt pokroc írta.
Tapaszok
Tapaszok, amelyek uzeneteket juttatnak a testunkbe es parancsokat adnak az agyunknak. Csodalatos talalmany! Adjunk parancsot a vaknak, hogy lasson, a benanak, hogy mozogjon, vagy a rakos sejteknek, hogy gyilkoljak meg onmagukat.
Vagy eppen az elsportolok izmainak, hogy ne faradjanak el soha, hogy nyujtsanak egyenletes teljesitmenyt, mint egy gep. Nem ez nem dopping, ez tobb annal, maga a tokeletes izomstimulalo szer!
Vajon a jovo Oliomiain kifejezestelen szemu gepemberek fognak egymassal versenyezni es az edzoik nyomkodjak a gombokat?
Tudom, utaltok ezert, mert en tul messze vagyok es nem hat at az a nemzeti gyasz, ami otthon van, es kicsit tulzottan is objektiven szemlelem a dolgokat. Sajnalom.
ezt pokroc írta.
A cikkben ki van emelve, hogy "kizarolag tiszta eszkozokkel keszulve..". Vajon miert emeltek ki?
Kivancsi vagyok, mi lesz ebbol... Nem akarok kegyeletserto lenni, de ilyenkor olyan dolgok jutnak az eszembe, hogy vagy nem mondd igazat vagy most allt le vele es nem birta a szive. Lehet, hogy mar koksz nelkul nem is lehet ekkora teljesitmenyt nyujtani?
Megint botrany lesz, es megint be lesz mocskolva a hirnevunk. Illetve nem tudom mi lesz, meglatjuk.
ezt pokroc írta.
Gyerekeinket otthon szétszedik.
Mi hülyék beígértük Fang családjának, hogy 3 hétig náluk lesznek, ugyanis ott van nyugdíjas nagymama. Anyu idejön egy hónapra, ezzel felemészti majdnem az összes szabadságát.
A tesóm gyerekeit, vagyis a másik unokatesókat viszont kihagytuk a számításból, és azt hittük, hogy a gyerek csere-berét ők majd okosan intézik.
Ott van ráadásul NagyB osztálytársa és barátja, akivel szintén akar találkozni minden hazamenetelkor. Őt a 3-6 éves unokatesói már csak egy időre kötik le.
De úgy látszik nem intézik okosan.
Megtanultuk ezt is, jövőre szigorúan be lesz osztva, kinél lesz a gyerek, mikor és mennyit.
ezt pokroc írta.
Huhh.. De jó ide írni:-)
Elmondom, mi a fennforgás. Van nekünk egy kedves családtagunk, aki megsértődik a legkisebb apróságon is évekre (nem vártatok meg a szülinapi torta felvágásával 2 éve, jajj), ő viszont nem habozik durva sértéseket vágni mások fejéhez nyilvánosan és válogatás nélkül. Sajnálom, mert annyira mindenkiben a rosszat látja, aki vele akar kitolni, hogy már infarktusa is volt munkahelyi stressz miatt. Egyébként értelmes nő és én bírtam eddig, mert olvasott és szereti a zenét, és én mindenkiben a jót próbálom keresni, nem azt, hogy miért lehet utálni. Mindenkit lehet valamiért utálni. Ennek ellenére sokszor hiszik rólam, hogy én mindenkinek ártani akarok, rosszindulatú vagyok és kihasználok mindenkit. Lehet, hogy ilyen a kiállásom, a megjelenésem, hülyéket beszélek, kapanyél kiáll a számból, stb. Ilyen vagyok. No komment, plíz.
Szóval nem csak az említett komment volt az ok, hanem volt levél is. Ma kaptam sorrendben a harmadikat. Az elsőben olyan dolgok voltak, hogy anyámnak sem mutatom meg (csak anyósomnak és a sógórnőmnek küldtem el, hogy miért, később elmondom, de nem róluk van itt szó) mert ő annyira a szívére venné, ahogy régen falun a megátkozást kezelték.
Csak egy példa, a nagymamámról írt posztba azt gondolta bele, hogy én arra célozgatok, hogy Fang nagymamáját beadták az elfekvőbe (14 évesen lelépett és a nagyszülők nevelték a fiait) és hogy én mennyit akarok az ő családi örökségükből? Mi?! Micsoda?! Miből?! Ezekután jöttek olyanok, hogy mennyire kihasználjuk anyósomat, hogy ő őt hogy sajnálja, és hogy én 13 évig csak Fang családján élősködtem, miközben a gyerekeimre ügyet sem vetettem. Ja igen, és hogy ők mennyire kevés ajándékot kaptak tőlünk, miközben így ők ügyeltek mindig a részletekre (ebben bizony van igazság, hiszen nekik csak mi vagyunk, nekünk meg másik százan, de való-e felhánytorgatni). És a doktorimra is tett néhány epés megjegyzést.
Na és itt lóg ki a lóláb, sárga szemű szörny képében.
Mert csak kérdéses volt, hogy honann fog először megszólalni az irigység. Hiszen nekünk itt jó és van, akinek ez szúrja a szemét. De magunknak csináltuk, kikapartuk a gesztenyét és sok év kuporgatás után talán meg is érdemeljük. De ez nem csak rólunk szól, hanem Fang családjára is mindig örökzöld téma: apósom többet ért el, mint ők, és ezt nem habozik sosem epés megjegyzésekkel tudtunkra adni (megjegyzem ő is megdologzott érte, nem a lottón nyerte).
Ez örök fekény a rokonok közt, ha valaki többet ért el, előbb-utóbb támad a zöldszemű szörny (lehet sárga is). És mindig a legközvetlenebb közelről. A távoli rokonnak sosem szúrja a szemét a másik jóléte. Anyósoméknak (és itt fontos a többesszám) pedig azért küldtem el a levelet, hogy gondolják meg, ezentúl mit beszélgetnek rólam, mert nem vagyok benne biztos, hogy néhány dolog nem tőlük származik-e. Nyilvánvalóan sok évvel ezelőttről, mert olyan dolgokat vet fel, amiknek már a hatása sincs meg. Mindenki kibeszéli a másikat, vannak eltérő vélemények, én is megteszem, de attól még összetartunk, együtt vagyunk és komoly bajunk nincs a másikkal (illetve van egy-kettő, de ez a többi dolgot nem befolyásolja). Pláne anyósommal, aki egy szegény áldozat, a légynek sem árt. Régen voltak vitáink, de mostmár teljesen más a viszonyunk. Sajnálom, hogy ott fog állni és az említett nőrokont csitítgatja, hogy nem kell mérgelődni (tegnap engem is így csitítgatott, mikor sírtam a mikrofonba) amíg az az ő fejére fogja zúdítani a válogatás nélküli sértéseket.
A levélre persze csak módjával válaszoltam, hiszen eszemben sincs levelezni és további okokat szolgáltatni a piszkálódásra. Pedig a második levéltől kezdve komoly irodalmi eszközöket is elővett és semmilyen trágár kifejezéssel nem illetett, úgy próbált megváltoztatni engem, a tékozló nőt, akinek nics elég ideje a családjára (:-D). s éppen azt fogom válaszolni, hogy ne haragudj, a családom és a munkám miatt nincs időm órák hosszat leveleket írni:-) Hehe. Tegnap meg azt válaszoltam, hogyha ők még a legkisebb apróságokon is évekre megsértődnek, akkor miért vág egy levélben az ő mércéjével mérve kétezer évnyi sértést a másik fejéhez? Hehe, had legyek én is kicsit szemét, ha már szájára vette az anyámat:-)
És van sejtésem, hogy ki gondolhat még mindenfélét, aki bizony sosem fog szólni. De talán egyszer majd máshogy más helyzetben próbál behúzni gyomor alatt, felhesználva a blogból szerzett információkat? Most beszéljünk az én családomról, mert ott sincsenek szentek.
Ki lesz a következő?
Egy szó, mint száz, csak a család egy része készült fel rá, hogy napi rendeszerességgel belásson az életünkbe és a gondolatainkba. Még ezekbe az erősen megcenzúrázott gondolatokba is, mert én szívem szerint ennél sokkal többet leírnék.
Viszont a többieket sajnálom, a családtagokat, akiket komolyan érdekel, a barátokat, az családjaink ismerőseit, kollegáit, (nem egy a blogunk addictja és ez olyan jól esik), a volt osztálytársaimat, a volt osztályfőnökömet, akit külön köszönet illet az értékes levelekért, az embereket, akik segítséget kértek és háhányan kaptak is a kiutazással kapcsolatban, stb..
De ha most elkezdenék köremailt küldeni a pokróc linkjével, akkor előbb-utóbb lebuknék és lelkemnek ez a darabja elveszne (közhely, fúj). És az a vicc, hogy a pokróc blog lebukása miatt nem engedtem meg a kommentet. Talán már sokkal korábban kaptam volna egy jó kis megjegyzést valamelyik szeretett családtagunktól, ki tudja.
Szóval várom a javaslatokat, ki mit gondol? Butítsam le a norvégmintást "mi történt ma" blogra, amit családunk még így is élvezne és kezdjek másikat a "valós" tartalommal? A magárahagyott pokróc bog példája, hogy kettőre sincs időm, nemhogy háromra. Vagy írkáljak szabadon és hagyjam, hogy pukkadjon meg mindenki? Vagy adjam meg a pokrócot az arra érdemeseknek?
ezt pokroc írta.
Nem tudom, hogy is képzeltem, hogy egy család által ismert publikus blog hosszabb távon működni fog!
Itt van nekem ez a jó kis blogom, amiben hellyel-közel azt írok, amit akarok. És nem kell kitennem magam a bűnbak szerepének, ahol a családok közötti féltékenykedés meg irígykedés az írásaimon keresztül valakiben előjön. Csak azokat az embereket sajnálom, akiket tényleg érdekelt, de veszélyes lenne őket idevezetni. Mindegy, nem is érdekes. Rémálom.
ezt pokroc írta.
Honvagy..
Sokaig tartott, mire rajottem. A lengyel kollegammal beszelgettem, o vezetett ra. Mar korabban elhatarozta, hogy itt fog elni, ez lesz az otthona, es azota semmi nem hianyzik neki Lengyelorszagbol. Letelepedett, csaladja lett, beszeli a nyelvet, felvette a helyi szokasokat. O kulfoldre akart menni elni. nem CSAK dolgozni.
De csak hetente ketszer, lefekves elott esem ketsegbe, a het tobbi reszeben szepen tervezgetjuk a hosszabb tavu elkepzeleseinket es menedzseljuk a csaladot.
De meg meggondolom, mennyit teszek bele ebbol a masik blogba.
Mar lassan het honapja, hogy itt vagyunk, es a honvagy nem mulik.
De hogyan is jelentkezik? - kerdezne a pszichologus.
Kb. hetente ketszer, estefele lefekves elott, es leginkabb, mikor a gyerekek arrol beszelnek, hogy mikor megyunk haza. Na nem azert, mert nagyon akarnak hazamenni vagy nem szeretnek itt lenni, csak pl. Bori az ovibol hazafele rendszeresen kijelenti egy fuves teruletnel, hogy ez N. (a falunk). mindig mondom neki, hogy ez nem N. csak hasonlit, es N. nagyon messze van, azert nem megyunk surubben oda. Es mar csuklik is el a hangom. Megertette ugy latszik, hogy tenyleg messze van, de szeret rola beszelni es kerdezoskodni.
Sokat gondolkodtam rajta, vajon mi az oka, hogy nem birok megbekelni a helyzettel, hogy itt vagyunk. Mert panaszra semmi okom es valosagosan nagyon szeretek itt lenni. Minden nagyon jo, a munka az emberek, a kornyezet, sokszor erzunk tularado boldogsagot vagy nyugalmat, mikor valamilyen olyan helyzetben vagyunk, ami otthon nem fordulhat elo (pl. mikor a sziporkazo tenger mellett munkaba autozunk vagy biciklizunk vagy mikor kimegyunk a partra es csak ucsorgunk). Nagyon jo itt.
Megis idonkent sirok este a parnamba. De miert?
En valojaban semmi ilyesmit nem hataroztam el, csak kalandvagybol kijottem ide a csaladdal. Mert az ember mindig vagyik a masra a valtozatossagra, a kalandra az uj elmenyekre.
De hoppa!
De arrol nem volt szo, hogy esetleg itt is maradunk hosszabb idore, illetve ezen senki sem gondolkodott. Vagy nem akart rajta gondolkodni. ha valaki kerdezte, masra tereltuk a szot. Majd meglatjuk, mi lesz. Otthonrol konnyu azt mondani, hogy maradunk nehany evet, mert nem tudod mit jelent. Amig tenyleg nem tavolodsz el a megszokott vilagodtol hosszabb idore fogalmad sincs mit jelent!
Milyen regota almodozom arrol, hogy elmenjunk valahova. De mindig azt gondoltam, hogy sosem akarnek hazat valtani, sosem akarnam mashol leelni az eletemet. Sosem terveztem ilyesmit. Elmenni mashova evekre, felszedni idegen kulturakat, az ok, de hogy esetleg orokre elmenni (persze az orokre nem a megfelelo szo).
Mikor kijossz es megtapasztalod a jot, osszehasonlitod az otthonival, te mar nem akarod AZT, hanem EZT. Elmulik a kaland, az ujdonsag elmenye, napi rutinjaid lesznek, megszokott utvonalakon kozlekedsz. Kozhely, hogy a jot konnyu megszokni. Persze nem minden kerek, nem minden jo, adossagaink vannak kene nagyobb lakas, de tudod, hogy ez csak atmeneti. Kezdeti nehezseg. Es rogton maradni akarsz, de megis rag belulrol, hogy hianyzik innen egy csomo minden, amit 32 ev alatt megszoktal.
Mert mit tudtam en errol az orszagraol akar egy evvel ezelott? Valljuk be, szinte semmit. Pont tavaly junius 4.-en hallottam eloszor a lehetosegrol. De magarol az orszagrol elsore semmi nem jutott eszembe. Most mar itt elek, es ha igy megy tovabb ki tudja meddig maradok.
Most, hogy mar tudom, valojaban mi bajom, Fanggal is beszeltem rola. O teljesen mashogy all hozza, ha tehetne, o sosem menne haza. Mar az elejetol kezdve. Eloszor haragudtam ra emiatt, mert azt hittem, hogy a csaladja egyaltalan nem fontos neki, de mostmar ertem a valodi okot.
En az utobbi evekben mondhatni burokban voltam, konnyu kis egyetemi allas, nehany maganmelo, amellet csak a csaladi feladatokon "stresszelodtem", valos csaladfenntartasi terhek nem nyomtak a vallamat.
Ezek mind Fang vallat nyomtak, akinek raadasul ugy hozta az elet, hogy nem mindig volt jo helyen jo idoben es nem a tiszta, sima uton jart sem a munka sem a a tanulas szempontjabol. En bezzeg a sztarintezmenyben vegeztem, a temavezetom a terulet egyik legjobbja, mindig jokor voltam jo helyen.
A masik, hogy Fang olyan hivatast valasztott, ahol csak keveseknek adatik meg, hogy jol eljenek belole es szinte senkinek nem adatik meg, hogy lopas, csalas, korrupcio nelkul megussza. Persze a korrupcio elol egy magyar sem menekul, de az epitoiparban csak azok ervenyesulnek, akik konyekik turkalnak a trutyiban es mindenhez van bor a kepukon. Ezenfelul nagyon kemenyen es nagyon sokat kell dolgozi egy atlag epitesznek ahhoz, hogy egyaltalan megeljen valahogy. Persze azok akik jo helyen vannak jo idoben es sok hatsot kinyaltak, azoknak talan nem.
Az en emberem viszont becsuletes szeret lenni, szepen dolgozik, de nagyon nem szeret konyokolni. A hozza hasonlo tehetseges szeplelkek leginkabb ehenhalnak otthon.
De o nemhogy eri be azzal, ha nagy nehezen ketevente eljut az Adriara, hanem utazni szerene meg hajot meg repulot, szoval sok-sok draga dolgot.
Egy szo, mint szaz, csak annyit mondott nekem, hogy te valoszinuleg nem tapasztaltad meg azt a merehtetlen keseruseget es undort, amit o erzett otthon evek ota. Es bizony jovore negyven lesz, ilyenkor az ember mar komolyan elgondolkodik, hogy mennyi ideje van meg forditani a sorsan.
Megertem ot es meg inkabb ketsegbeesem, hogy ez olyan indok, ami miatt valoban itt fogunk maradni. Ez egyertelmubb mar nem is lehetne. O abba sosem fog visszamenni. Valami varatlan fordulat kell, hogy tortenjek ahhoz.
Kivancs vagyok mit hoz ebben az ido.
ezt pokroc írta.
Ha életed egyik nagy eseményét tönkreteszik, azt nem lehet csak úgy egy üzenetben küldött bocsánatkéréssel jóvá tenni. Főleg, ha tudod, hogy a következő alkalommal megint minden ugyanúgy lesz, semmi nem változik, és az élet nagy dolgai, az emberi viszonyok, a családi kapcsolatok, az ünnepek lassan elsüppednek a szürkeségben.
Az utóbbi pár napban folyamatosan azt latolgatom, hogy mi lenne, ha hazamennék a házunkba, hazavinném a munkát, csinálnám szépen a gyerekek mellett, mert ami itt van, attól senkinek sem törik le egy körme sem, és élnék az itteni fizetésből otthon, a napsütésben a tóparton kőgazdagul.
ezt pokroc írta.
Csunyan magara hagytam ezt a blogot az elmult honapokban. De talan mar eljutottunk oda, hogy elhalvanyult a kapcsolat a ket blog kozott. Ki is torlom mindjart a linkek kozul. Aki meg akarta tudni, az mar megtudta. Hogy miert nem szuntettem meg ezt a blogot? Mar hogy torolnem!
Hiszen ebbe majdnem azt irok amit akarok. A masikba meg vigyazni kell, hogy se csaladtag erzelmet ne sertsem, se munkakapcsolatot ne romboljunk vele, se semmit, szoval igencsak meg kell valogatni a szavakat.
Sok olyan dolog volt, amit elore megfontolt vagy meg nem fontolt modon a masikbol kihagytunk, de ide megsem irtam le. Hogy miert? Mert csak nagyon kevesekben van annyi inditattas, hogy egyszerre ket blogban ossza meg az eletet.
Itt vagyunk tehat a vilag vegen, amit nagyon szeretunk. Meg akkor sem tudjuk nem szeretni, mikor mondjuk esik a eso. Vagy mikor sotetben autoztam telen az ovi fele a hegyi uton es Christmas del Mart hallgattam. Ezek a hegyekben meg akkor is van valami, mikor leszall a kod, es viz permetez. A sziklak es a rajta levo szines hazak meg akkor sem tudnak lelombozoan csunyak lenni, mikor zuhog az eso. De nem esik annyit es nem is volt olyan sotet, ahogy azt egyes veszmadarak kepzeltek. Csak lehet, hogy ok a) vagy nem voltak meg soha itt, es nem is akarnak, mert ez csak rossz hely lehet b) mashogy latjak. De talan ez nem a helybol hanem a helyzetbol fakad. Mert lehet orok tavasz es napsutes valahol, ha az eleted boldogtalan. Es ezzel szemben erezheted magad szuperul egy olyan helyen, ahol nem minden tokeletes. De mi az hogy tokeletes? Most biztos jobb az ido otthon. De mi lesz nyaron, mikor mi fogjuk elvezni a tavaszt? Hol lesz jobb?
A siralyok.
Barmikor meghallok egy siralyt, mindig mosolyognom kell. Mikor berepul az ut fole vezetes kozben vagy mikor csak szimplan meghallom munka vagy fozes kozben. A siraly vijjogasa egyetlen dolgot jelent: a tengert.
Fang nem is akar hazamenni. O meg el se jott, de mar vissza sem akar menni. Annyira elege lett abbol, ami otthon van. Pontosan a munkajabol. Mindig arra vagyottm, hogy mashogy csinalja. Nem sokat dolgozva es keveset keresve. O sosem volt az az ember, akinek eleg vol, hogy honap vegere kijon a fizetesbol, neveli a gyerekeit es esetleg az Adriara elmegy nyaron nyaralni. Nagy nehezen. De nekunk meg az Adriara se tellett az utobbi idoben. A nagyobb almainkra meg soha. Itt viszont itt vannak a lehetosegek.
Csak a csalad van tavol. Meg a baratok. Nekem az elo nehany honap nehez volt. De mostmar jol erzem magam. Szeretek itt lenni. Szeretek a napfelkelteben a hidon autozni a kompkikoto felett. Szeretek a kikotoben setalni a gyerekekkel. Szeretem, hogy a gyereket otthon lehet hagyni orakra egy nyitott hazban. Meg a a babakocsit kint hagyni a gyerekkel az udvaron. Szeretek egy hegyi hazikorol almodozni. Mennyire nem unalmas hely ez! Es milyen jo, amok az ember osszszamolja, hogy mennyi ido alatt fizeti vissza a hiteleit, es kijon egy normalis ido. Es azt is kiszamolja, hogy osszel mar akar megint mehet buvarkodni. Es nem az Eszaki-tengerbe. Vagy a gyerekekkel melegebb eghajlatra. Sokkal melegebbre. Es nyugi van, erdekes a melo, es imadom a kollegakat. Olyan jokat hulyulunk. Hideg norvegok? Hol vannak? Inkabb van nehany csendes. De a tobbseg infantilis, vicces. Es kedves. Persze vannak hulyek. Homo sapiens.
ezt pokroc írta.
Az index bekapcsol reggel. Mi van otthon? Sztrajk. Kikapcsol. Mi csatlakoztunk azokhoz, akik gyavan mefutamodtak es kileptek ebbol, hogy mashol - konnyebben - keressenek boldogulast.
De konnyebb-e? Vegul is csak a mardoso honvaggyal kell megkuzdeni, ezen kivul minden szep es jo.
Vegul is.
Vegul is ezt akartad, tudsz dolgozni azt, amit szeretsz, emellett otthon is tudsz lenni, tanulni a gyerekekkel, fozni mosni, elharitani az akadalyokat, amit ferfitagjaid radhagytak.
Nem csak varni otthon, harmadik szemelykent, hogy mennyi penz jon be, amiert maximum egy kis tanaccsal tudsz tenni valamit, de igazabol az egvilagon semmit es raadasul meg a 180 fokos hangulatvaltozasokat is viselni kell, vigyazban allni, de azert a projekt manager feladatat folyamatosan ellatni.
Mikor te tudod, hogy olyan tudnal lenni, mint egy taltos lo, tudsz kommunikalni, kapcsolatot teremteni es meg dolgozni is. Talan meg kepessegeid is vannak hozza.
Tehat nem sztrajkolok, hanem csak csinalom a dolgom.
De jo fej sogorom azt mondta tegnap, hogy ha Fangnak eloszor megjon, akkor azonnal menjunk haza!
ezt pokroc írta.
Ha lenne betyarbecsulet abban, aki Szavay autojat ellopta, akkor visszavinne neki mondjuk egy BMW-t masnival atkotve.
ezt pokroc írta.